Szerelmes versek
Olyan rossz mindig egyedül lenni,
Valakit mindenütt hiába keresni.
Valakit várni, aki nem jön többé,
Valakit szeretni titokban örökké.
Szebb vagy a csillagos égnél,
Szemed olyan szépen ragyog.
Talán az égből is miattad
Hullanak le a csillagok.
Emlékül neked egy kis verset írok,
Melyet szívemben titkolni nem tudok.
Ebben a versben tőled annyit kérek,
Úgy szeressél engem, mint ahogy én téged!
Szép vagy, mint az esti csillag sugara,
Boldogságot te dobtál az utamba.
Ezt a kis boldogságot ne vedd el hát tőlem,
Gyere vissza és szeressél, mint régen!
Száll hozzád egy fehér galamb,
Visz neked egy levelet.
A levélbe ez van írva:
"El ne felejts engemet!"
Messze vagyok tőled,
Ritkán hallok felőled.
Nincs nagyobb boldogságom,
Mint mikor soraidat látom.
Hajtsd vállamra kis fejedet,
Hadd nézzem a két szemedet.
Meghallgatom kis szívedet,
Mely engemet nagyon szeret.
Az emlék olyan virág, mi nem hervad el soha,
Melyet vihar nem tör le és szélvész nem hord tova.
Gyűjtsd tehát csokorba, amennyit csak lehet,
Őrizd-e csokorba az én szívemet.
Ha majd az életed tavaszán csillag ragyog,
Egy ifjútól majd az első csókot kapod,
Akkor cselekedj, ahogy szíved kívánja,
Legyen szíved a boldogság hazája.
Még nem tudom, hogy mennyi vagy nekem,
Hallgat még felőled bennem a lélek,
Mely fátylat von köréd szerelmesen,
S még nem tudom néked mennyit érek.
Gyönyörű virág van képed körül,
Ha rád gondolok szívem örül.
Rajtad kívül másra nem gondolok, csak rád,
Mert csak te tudnál boldoggá tenni, gyönyörű szép srác.
Amikor megszólal az orgona zenéje,
Elhangzik mindkettőnk ajkáról az igen.
Sorsunk akkor eggyé forr, majd össze,
Szeretni akarlak és megtartani örökre.
Köszönöm, hogy megmutattad, mi a csók és mi a szerelem
Mi a bánat és mi a gyötrelem.
Köszönöm és örök hála,
Hogy megtanítottál a boldogságra.
Mikor először néztél a szemembe,
Tudtam, hogy szívem tied lesz örökre.
Éreztem, hogy soha nem tudlak feledni,
Akkor leszek másé, ha elfognak temetni.
Ha szeretsz tied leszek örökre,
Ha szeretsz nem nézek másra többet.
Ha szeretsz én jóban-rosszban követlek,
Ha szeretsz én mindhalálig szeretlek.
Én a szívembe véstem egy szót és egy nevet,
A szó, hogy szeretlek, a név pedig a tied.
Csókjaimat küldöm drága te hozzád,
Mert te vagy számomra a legnagyobb boldogság.
Álmomban kinyílt a rózsa,
Hogy szeretlek nem tehetek róla.
Nyíló rózsa tanított meg szeretni,
És én nem foglak sohasem feledni.
Te azért születtél, hogy szeressenek,
Én azért születtem, hogy szeresselek.
De csak annyit ér az életem,
Amennyi boldogságot adsz nekem.
Lap tetejére
|